Nürnberger Christkindlesmarkt

Ezen a héten hétfőn Fiskalpolitik és Staatsverschuldung nevű kurzusaim keretében a nürnbergi karácsonyi vásárra utaztam. A tanszéken régi szokás ez, már az év eleji tematikában benne volt. A vonatjegyek mellé ráadásul mindenki öt eurónyi "forraltborpénzt" is kapott a Lehrstuhl jóvoltából... El kellene gondolkozni valami hasonló otthoni bevezetésén is.:)
Ez a tanszék egyébként igen szoros kapcsolatokat ápol az otthoni Közgáz Tanszékkel, Meyer Dietmar nagy barátja az itteni professzornak (többek között az ő ajánlására vettem fel a kurzusokat). Ők a felelősek azért a közös programért is, amelynek keretében idén 5 magyar kezdett el Bambergben tanulni, hogy a végén dupla BSc-diplomát kapjanak. Mivel soron kívül ők is meghívást kaptak az útra, végül elég népes lett a magyar tábor.
A vásár maga olyan nagyon mély nyomokat nem hagyott. Bár mindenki mondja, hogy világhírű, számomra annyira azért nem volt különleges. Elég hasonló az itteni vásárhoz, csak kicsit nagyobb a mérete. A felállított standok több mint fele forraltbort, vagy Wurstot, Lebkuchent ill. egyéb nyalánkságot árul, a fennmaradó részben kapnak helyet a karácsonyi ajándéknak szánt mindenfélét kínáló boltok. Utóbbinál inkább csak nézelődés folyik, az igazi fogyasztás kaja-pia fronton történik. A forraltbor persze finom, s különösen estefelé igen jó hangulatú a hely, de hogy mitől világhírű, azt nem sikerült megértenem.


Hazafelé a vonaton még történt egy érdekes velünk. Az egyik magyar sráccal beszélgettem, amikor felszállt két idős bácsi, mi meg udvariasan átadtuk a helyünket (nem, nem ezért érdekes...) Amikor leszálltak, az egyik bácsi újra megköszönte, s mondta, hogy hallja, hogy magyarul beszélünk. Próbált mondani valamit magyarul, de már nem ment. 65 éve vándorolt ki a Bánátból...

Krippenstadt Bamberg

Azt, hogy november végén / december elején megjelennek a karácsonyfák az utcákon s minden üzlet karácsonyi hangulattal, ünnepi dekorációval próbálja becsalogatni az ajándékhajszoló vásárlókat, már megszoktam Budapesten. De amikor az egyik templomban észrevettem, hogy már építik a betlehemet, na az már kicsit sok volt. Az egyház is áldozatává lett volna a kommercializálódásnak? Így akarnának több látogatót vonzani a templomokba? Szerencsére nem. A betlehemek korai megjelenése mögött nem ilyen okok, hanem egy régi, kedves tradíció áll.
A december elején kihelyezett betlehemek (itt a jászol német megfelelője alapján Krippe) nem egyetlen eseményt jelenítenek meg, hanem hétről hétre változnak. Így jutunk el az angyali üdvözlettől Mária Erzsébetnél tett látogatásán és a betlehemi szálláskeresésen át a Megváltó születéséig, majd a királyok hódolatáig. Azonban még itt sem ér véget a történet: A hódolatot az Egyiptomba való menekülés, a templomban való bemutatás, Jézus elvesztése majd a kánai mennyegző követi. A kármelitáknál idén először egészen húsvétig tart a Krippe folyamatos megújulása, így tíznél is több történet kel életre. Csak a feltámadás eseménye után kerülnek vissza a szekrénybe az aprólékosan kidolgozott figurák.
A hétről hétre való megújulás mellett szembetűnő a Krippe-k hatalmas mérete is. A különböző események ugyanis nem elszigetelten, hanem a mindennapi életbe ágyazva zajlanak. Valahogy úgy, ahogyan 2000 évvel ezelőtt is történhetett. A pásztorok bárányokat legeltetnek a mezőn, a falu szélén új házat építenek, kicsit arrébb egy kovácsműhely hangja hallatszik... A városi mindennapok zajában, mindenki által észrevétlenül hangzik el: "Legyen nekem a Te igéd szerint!".
Mindenkinek áldott készülődést kívánok!