A héten kedden véget ért a Vorbereitungskurs (a csoportomról egy kép megtalálható itt), így viszonylag több időnk maradt rákészülni a hétfőn kezdődő tanításra (órarend összeállítás, eligazítás stb.)
Pénteken tartottuk a Kurst lezáró Abschlussfestet, ahova ismét mindenkinek valamilyen hagyományos hazai étellel kellett érkeznie (vagy 2 euróval...). Én úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy a főzni tanulok című projektben megtegyem a következő lépéseket, ezért teljesen egyedül láttam neki a gulyás leves elkészítéséhez... Persze azért nem mentem egyből fejjel a falnak... Telefonos segítséget és a számítógépet is igénybe vettem, s így a közönség véleménye szerint egész jól sikerült kaját sikerült összehoznom (íme - akartam olyan képet is készíteni, ahol jobban látszik, ami benne van, de mikor a partyn oda jutottam, hogy egyek belőle, már nem volt.:))
Ma (azaz szombaton) az "addig üsd a vasat, amíg meleg" szellemében tovább lapoztam elméleti szakácskönyvemben, s a Pörkölt hagymáskrumplival fantázianevű ételre bukkantam. (A gulyáslevesbe nem főztem el az összes húst, így a maradékkal muszáj volt valamit csinálnom, mégpedig lehetőleg gyorsan...) Minden előzetes várakozásom ellenére ez a kaja is egészen ehetőre sikeredett, habár különösen a pörkölt íze nem hasonlított egészen az otthon megszokottra.
Azon kívül, hogy úgy tűnik, magamtól is tudok ehetőt főzni, még egy tény döbbentett meg (ez már kevésbé kellemes): a főzés iszonyú sok időt vesz el... Ma is legalább két órán keresztül vacakoltam, míg mindent meghámoztam, felvágtam, megfőztem, odaégettem, felvakartam, kiöntöttem... Lehet, hogy a későbbiekben inkább maradok a fél óra alatt elkészülő készkajánál... S valószínűleg jobban megbecsülöm majd, amit otthon kapok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Készülj, mert ezek után tavasszal, ha Mama Budakalászon lesz, akkor te csinálod az ebédet! :-)
Főzni én is meg akarok tanulni, de amíg nem kényszerülök rá, addig esélyem sincs... :( De azért nem irigyellek. A múltkor egyébként sütöttem perecet, csakhogy én is domborítsak valamivel.
Na én nem kényszerültem rá, és úgy is nézek ki. Ez a több órás macera elég nagy visszatartó erő, no meg valószínűleg sosem tudnák olyat összehozni, mint amilyen ellátást kapok, szóval esélytelen... ;)
Na csak hogy én is bemenőzzek, ma keménytojást készítettem, és sikerült!!! :)))))
Hát igen, azért valami kis tudás sosem árt.:)
Megjegyzés küldése