Bayreuth

Most éppen a klagenfurti pályaudvaron ülök, este 11 órához közeledünk, s úgy gondoltam, hogy azt az üres órát, ami a többiek érkezéséig hátravan - Rómába készülünk egy közös barátunk meglátogatására -, megpróbálom értelmesen eltölteni, s behozom a lemaradásomat a blogon. Persze sokakban felmerülhet, hogy bolond vagyok-e talán, hogy ilyen éjjeli órán egy pályaudvar kellős közepén elő merem venni a laptopom, szóval először egy kis magyarázattal tartozom. A klagenfurti pályaudvar (s általában az összes, amit eddig itt Németországban-Ausztriában láttam) valami egészen más műfaj, mint mondjuk a Keleti. Először is tisztaság van, s dohányozni is csak egy kijelölt területen szabad, másrészt a fura fazonok és a csövesek (ha vannak itt egyáltalán) valami más helyet találnak a gyülekezésre. Úgy is mondhatnám, hogy egészen kényelmes itt.:) Még egy vezeték nélküli hálózatot is találtam, amire felcsatlakoztam, jó jelerőség, minden tuti, de a net mégsem működött... (persze lehet, hogy csak én vagyok a béna…) Mindenesetre ezért kellett eddig várnotok, hogy a megírt bejegyzést postoljam.

Nos igen, eredetileg a hétvégi bayreuthi kirándulásról akartam írni. A város neve sokak számára ismerős lehet, egyrészt a Bayreuthi Ünnepi Játékokról, meg ugye itt halt meg Liszt Ferenc (a kettő nem egészen független egymástól: Liszt Wagner apósa volt, azért költözött Wagner városába idős korára). Bayreuthhoz egyébként még kettő híres ember kötődik: Voltaire, aki egy bizonyos itteni Wilhelmina grófkisasszony nevelője volt (róla még lesz szó), illetve valami Jean Paul költő, akiről én még nem hallottam, de a vezetőnk szerint igen híres, bár inkább arról, hogy többet ivott, mint amennyit verset írt…

Wilhelmina grófnő igen nagy hatással volt a városra. Kb. minden ami szép és most turistacsalogatóként szolgál, az ő nevéhez fűződik. I. Frigyes Vilmos porosz király lánya 1731-ben hozzáment Friedrich bayreuthi őrgrófhoz, s Bayreuthba költözött. Itt azonban túl szűknek érezte a helyi életet… Úgy gondolta, hogy meg kell mutatnia, hogy mire képes, s pompázatos építkezésekbe kezdett (ennek kapcsán szoktak bayreuthi rokokóról beszélni). Wilhelmina épületei közül kiemelkedik a Marktgräfin Opernhaus, ami sokak szerint a világ legszebb barokk színháza, s nem mellesleg a világörökség része. Ezen felül ő építette a Neues Schlosst, rendbe hozatta az Altes Schlosst, illetve felépítette az Ermitage-t, amit sajnos nem láttunk, de szintén valamilyen úri lakhelyül szolgált. Hogy minek kellett ennyi, azt nem értettem pontosan, de úgy tűnik, a régiek szerették önmagukat keresgélni a hatalmas épületekben, ezért kellett mindenkinek külön rezidencia… Az egykori német arisztokrácia gazdagságának mértékén ismét csak ámultam-bámultam, még akkor is, ha Wilhelmina ténykedése milliós aranyadósságot vont maga után. (Mi is úszunk mostanában az adósságban, mégsem látszik, hogy mire költöttük el…)

Később megnéztük Wagner házát is, de akkor már nagyon hideg volt, így mindenki sokkal inkább valami meleg italra vágyott. A vezetőnk szerint majd legközelebb megnézzük a többit, hát kérdés, hogy lesz-e legközelebb… Mindenesetre most már elmondhatom magamról, hogy jártam Wagner városában is.:)