Frankfurt am Main

Vasárnap Frankfurt am Mainba látogattunk. Az utazás teljesen spontán módon szerveződött: Kitaláltuk, hogy meg kéne nézni a világhírű frankfurti könyvvásárt, s Anna (akiről már többször említést tettem itt) elkezdte ezt hirdetni mindenféle erasmusos fórumon. Végül húsznál is több érdeklődő gyűlt össze, aminek köszönhetően nem csak a vonaton utazhattunk kedvezményesen, hanem a vásári belépőt is olcsóbban kaptuk.

(Érdekes módon a német vasút elég sok olyan konstrukciót kínál, amely 5 személynek egész napi ingyenes utazást biztosít a helyi személyvonatokon. Ilyen a Bayern-Ticket, amely Bajorországon belül érvényes - ezzel utaztunk Nürnbergbe és vissza fejenként 5 euróért -, illetve ilyen az ún. Wochenende-Ticket is, amely egész Németországra érvényes, fejenként 7 euróért, amit Frankfurtba használtunk. Persze ezek az árak átszámolva nem tűnnek olyan olcsónak, főleg most, hogy 275 felett áll a forint (...), de a normál jegyárakhoz viszonyítva meglepően jutányosak.)
Első élményünk Frankfurtból a pályaudvar volt, amely egyrészt tiszta, másrészt hatalmas. (A repülőteret sajnos nem láttuk, pedig az a legnagyobb az európai kontinensen...) Aztán kiléptünk a pályaudvar kapuján, s szembe találtuk magunkat az ún. "Mainhattan"-nel, amely a számtalan frankfurti bankközpontról, illetve azok toronyházairól kapta a nevét. Belegondoltam, hogy vajon Budapesten mit láthat a külföldi, ha kilép a Keletiből... Pedig ennek az első élménynek nagy jelentősége van...

Első utunk a könyvvásárba vezetett. Hát ennyi könyvet én még életemben nem láttam, sőt, igazából még csak ilyen jellegű vásáron sem jártam sosem, így ez mindenképpen új élmény volt. Jártunk a magyar standon is, ahol többek között a Kossuth kiadó állított ki könyveket. Egyik darab a jellegzetes magyar élővilágot mutatta be, címlapján a rackajuhhal és persze a Kiadó nevével. Maia, a grúz germanisztikaprofesszor, egykori csoporttársam, kezébe véve a könyvet megkérdezte, hogy a "Kossuth" kecskét jelent?:) Ja, és ettem negrót is.:) Egyébként a vásár ideje alatt valami mesefigura-találkozó is volt, legalábbis rengeteg tini mászkált fel-alá mindenféle komikus ruhába beöltözve... Ha majd lesznek képek, akkor láthatjátok, hogy mire gondolok.

Délutáni programunk városnézés volt. Anna húga épp Frankfurtban tanul, s megígérte, hogy szerez vezetőt. Szerzett is, ráadásul egyből ötöt, ám őszintén szólva eddig nem egészen ilyen képem volt egy szakavatott idegenvezetőről. (A képek között majd őket is meg lehet nézegetni.) A látszat ellenére azonban végül egészen rendes Führungot kaptunk. Láttuk az Európai Központi Bankot, átmentünk a gyalogos hídon, megtekintettük a Paulskirchét, amely az első szabadon választott német törvényhozói testület üléseninek helyszínéül szolgált 1848-49-ben, jártunk a főtéren, s tőzsde már csak időhiány miatt maradt ki. Vezetőinktől többek között megtudhattuk azt is, hogy Frankfurtban a sok külföldi miatt egész Németországon belül a legmagasabb a bűnözési ráta, illetve azt is, hogy a város 670 ezer lakosával mindössze a 40. legnagyobb az országban... Nos ekkor elgondolkoztam, hogy vajon a többi információ mennyire lehet hiteles, hiszen Frankfurt köztudottan az 5. legnagyobb német város. Ám a 670 ezer lakos stimmel, engem már ez is meglepett, mert eredetileg millió fölé tippeltem volna.

Este aztán búcsút vettünk a várostól (még láttuk az EKB előtti híres euró jelet kivilágítva :)), vonatra szálltunk és hazautaztunk. Képek hamarosan! (Tudom, hogy már a múltkor is ezt ígértem...)