Vasárnap Frankfurt am Mainba látogattunk. Az utazás teljesen spontán módon szerveződött: Kitaláltuk, hogy meg kéne nézni a világhírű frankfurti könyvvásárt, s Anna (akiről már többször említést tettem itt) elkezdte ezt hirdetni mindenféle erasmusos fórumon. Végül húsznál is több érdeklődő gyűlt össze, aminek köszönhetően nem csak a vonaton utazhattunk kedvezményesen, hanem a vásári belépőt is olcsóbban kaptuk.
(Érdekes módon a német vasút elég sok olyan konstrukciót kínál, amely 5 személynek egész napi ingyenes utazást biztosít a helyi személyvonatokon. Ilyen a Bayern-Ticket, amely Bajorországon belül érvényes - ezzel utaztunk Nürnbergbe és vissza fejenként 5 euróért -, illetve ilyen az ún. Wochenende-Ticket is, amely egész Németországra érvényes, fejenként 7 euróért, amit Frankfurtba használtunk. Persze ezek az árak átszámolva nem tűnnek olyan olcsónak, főleg most, hogy 275 felett áll a forint (...), de a normál jegyárakhoz viszonyítva meglepően jutányosak.)
Első élményünk Frankfurtból a pályaudvar volt, amely egyrészt tiszta, másrészt hatalmas. (A repülőteret sajnos nem láttuk, pedig az a legnagyobb az európai kontinensen...) Aztán kiléptünk a pályaudvar kapuján, s szembe találtuk magunkat az ún. "Mainhattan"-nel, amely a számtalan frankfurti bankközpontról, illetve azok toronyházairól kapta a nevét. Belegondoltam, hogy vajon Budapesten mit láthat a külföldi, ha kilép a Keletiből... Pedig ennek az első élménynek nagy jelentősége van...
Első utunk a könyvvásárba vezetett. Hát ennyi könyvet én még életemben nem láttam, sőt, igazából még csak ilyen jellegű vásáron sem jártam sosem, így ez mindenképpen új élmény volt. Jártunk a magyar standon is, ahol többek között a Kossuth kiadó állított ki könyveket. Egyik darab a jellegzetes magyar élővilágot mutatta be, címlapján a rackajuhhal és persze a Kiadó nevével. Maia, a grúz germanisztikaprofesszor, egykori csoporttársam, kezébe véve a könyvet megkérdezte, hogy a "Kossuth" kecskét jelent?:) Ja, és ettem negrót is.:) Egyébként a vásár ideje alatt valami mesefigura-találkozó is volt, legalábbis rengeteg tini mászkált fel-alá mindenféle komikus ruhába beöltözve... Ha majd lesznek képek, akkor láthatjátok, hogy mire gondolok.
Délutáni programunk városnézés volt. Anna húga épp Frankfurtban tanul, s megígérte, hogy szerez vezetőt. Szerzett is, ráadásul egyből ötöt, ám őszintén szólva eddig nem egészen ilyen képem volt egy szakavatott idegenvezetőről. (A képek között majd őket is meg lehet nézegetni.) A látszat ellenére azonban végül egészen rendes Führungot kaptunk. Láttuk az Európai Központi Bankot, átmentünk a gyalogos hídon, megtekintettük a Paulskirchét, amely az első szabadon választott német törvényhozói testület üléseninek helyszínéül szolgált 1848-49-ben, jártunk a főtéren, s tőzsde már csak időhiány miatt maradt ki. Vezetőinktől többek között megtudhattuk azt is, hogy Frankfurtban a sok külföldi miatt egész Németországon belül a legmagasabb a bűnözési ráta, illetve azt is, hogy a város 670 ezer lakosával mindössze a 40. legnagyobb az országban... Nos ekkor elgondolkoztam, hogy vajon a többi információ mennyire lehet hiteles, hiszen Frankfurt köztudottan az 5. legnagyobb német város. Ám a 670 ezer lakos stimmel, engem már ez is meglepett, mert eredetileg millió fölé tippeltem volna.
Este aztán búcsút vettünk a várostól (még láttuk az EKB előtti híres euró jelet kivilágítva :)), vonatra szálltunk és hazautaztunk. Képek hamarosan! (Tudom, hogy már a múltkor is ezt ígértem...)
2008. október 23., csütörtök
2008. október 18., szombat
Főzni tanulok... - die Übüng macht den Meister
Elnézést mindenkitől, hogy az utóbbi időben ilyen ritkán és ilyen egyhangúan tudósítok, de túl sok említésre dolog nem történik. Túl vagyunk az első oktatási héten, ahol többnyire csak a tematikáig, esetleg még egy rövid bevezetésig jutottunk. Annyi azonban mindenképp újdonság (s igen örömteli), hogy az egyetem nagyságrendekkel jobb felszereltségének köszönhetően bő választéka van a számítógépes termekben tartott óráknak. Ez praktikusan például azt is jelenti, hogy ökonometriát nem csak elméletben kell tanulni, hanem a következő kis létszámú Übungon modern szoftvereken (Stata, SPSS...) máris gyakorlatba lehet ültetni. Erre eddig csak az MCC-ben volt lehetőségem.
Na de amiről eredetileg írni akartam: eljött a hétvége, több szabadidő, tehát főzés. Tegnap Annánál Hühnersuppe mit Milchreis volt a menü, s szegényt igen zavarba hoztam azzal, hogy magamhoz ragadtam a fakanalat. Persze azért semmi különöset nem kell elképzelni: a csirkehúsleves megnevezés enyhén eufemisztikus, valójában csak egy felturbózott zacskós levesről van szó, de ettől függetlenül igen jó lett. Tejberizzsel most próbálkoztam először, de az internetnek (na és persze a páratlan főző tehetségemnek:)) köszönhetően az is meglepően jól sikerült. Így kitűnő pénteki ebédet ehettünk. (Kép később)
Mára kifogytunk az ötletekből, így maradt a tészta szósszal, mint eddig is. Anna valami brokkolis szószport kerített elő a szekrényéből (mivel autóval jött, volt alkalma még otthon feltankolni a mindenféle gyorskajából), s bár eredetileg tartottam tőle, végül nagyon ízlett. Vagy érvényesült a "Hunger ist der beste Koch" igazsága? (csak hogy villogtassam a nyelvtudásom... :))
Bria tegnap rám szólt, hogy mintha a blog kezdene főzőtanfolyamosdiba átalakulni, ezért gyorsan írok másról is. Tegnap este Studentenkonzerten voltunk a Konzerthalleban, kedvezményes 5 eurós jeggyel. Haydn London szimfóniáját és egy kevésbé melodikus Webern-darabot hallgathattunk nem más, mint Fischer Ádám vezényletében! Talán jobban megérte, mint a három emeleten zajló, 4 eurós szemeszter kezdő party az egyetemen...
Na de amiről eredetileg írni akartam: eljött a hétvége, több szabadidő, tehát főzés. Tegnap Annánál Hühnersuppe mit Milchreis volt a menü, s szegényt igen zavarba hoztam azzal, hogy magamhoz ragadtam a fakanalat. Persze azért semmi különöset nem kell elképzelni: a csirkehúsleves megnevezés enyhén eufemisztikus, valójában csak egy felturbózott zacskós levesről van szó, de ettől függetlenül igen jó lett. Tejberizzsel most próbálkoztam először, de az internetnek (na és persze a páratlan főző tehetségemnek:)) köszönhetően az is meglepően jól sikerült. Így kitűnő pénteki ebédet ehettünk. (Kép később)
Mára kifogytunk az ötletekből, így maradt a tészta szósszal, mint eddig is. Anna valami brokkolis szószport kerített elő a szekrényéből (mivel autóval jött, volt alkalma még otthon feltankolni a mindenféle gyorskajából), s bár eredetileg tartottam tőle, végül nagyon ízlett. Vagy érvényesült a "Hunger ist der beste Koch" igazsága? (csak hogy villogtassam a nyelvtudásom... :))
Bria tegnap rám szólt, hogy mintha a blog kezdene főzőtanfolyamosdiba átalakulni, ezért gyorsan írok másról is. Tegnap este Studentenkonzerten voltunk a Konzerthalleban, kedvezményes 5 eurós jeggyel. Haydn London szimfóniáját és egy kevésbé melodikus Webern-darabot hallgathattunk nem más, mint Fischer Ádám vezényletében! Talán jobban megérte, mint a három emeleten zajló, 4 eurós szemeszter kezdő party az egyetemen...
2008. október 11., szombat
Főzni tanulok... - die nächsten Schritte
A héten kedden véget ért a Vorbereitungskurs (a csoportomról egy kép megtalálható itt), így viszonylag több időnk maradt rákészülni a hétfőn kezdődő tanításra (órarend összeállítás, eligazítás stb.)
Pénteken tartottuk a Kurst lezáró Abschlussfestet, ahova ismét mindenkinek valamilyen hagyományos hazai étellel kellett érkeznie (vagy 2 euróval...). Én úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy a főzni tanulok című projektben megtegyem a következő lépéseket, ezért teljesen egyedül láttam neki a gulyás leves elkészítéséhez... Persze azért nem mentem egyből fejjel a falnak... Telefonos segítséget és a számítógépet is igénybe vettem, s így a közönség véleménye szerint egész jól sikerült kaját sikerült összehoznom (íme - akartam olyan képet is készíteni, ahol jobban látszik, ami benne van, de mikor a partyn oda jutottam, hogy egyek belőle, már nem volt.:))
Ma (azaz szombaton) az "addig üsd a vasat, amíg meleg" szellemében tovább lapoztam elméleti szakácskönyvemben, s a Pörkölt hagymáskrumplival fantázianevű ételre bukkantam. (A gulyáslevesbe nem főztem el az összes húst, így a maradékkal muszáj volt valamit csinálnom, mégpedig lehetőleg gyorsan...) Minden előzetes várakozásom ellenére ez a kaja is egészen ehetőre sikeredett, habár különösen a pörkölt íze nem hasonlított egészen az otthon megszokottra.
Azon kívül, hogy úgy tűnik, magamtól is tudok ehetőt főzni, még egy tény döbbentett meg (ez már kevésbé kellemes): a főzés iszonyú sok időt vesz el... Ma is legalább két órán keresztül vacakoltam, míg mindent meghámoztam, felvágtam, megfőztem, odaégettem, felvakartam, kiöntöttem... Lehet, hogy a későbbiekben inkább maradok a fél óra alatt elkészülő készkajánál... S valószínűleg jobban megbecsülöm majd, amit otthon kapok.
Pénteken tartottuk a Kurst lezáró Abschlussfestet, ahova ismét mindenkinek valamilyen hagyományos hazai étellel kellett érkeznie (vagy 2 euróval...). Én úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy a főzni tanulok című projektben megtegyem a következő lépéseket, ezért teljesen egyedül láttam neki a gulyás leves elkészítéséhez... Persze azért nem mentem egyből fejjel a falnak... Telefonos segítséget és a számítógépet is igénybe vettem, s így a közönség véleménye szerint egész jól sikerült kaját sikerült összehoznom (íme - akartam olyan képet is készíteni, ahol jobban látszik, ami benne van, de mikor a partyn oda jutottam, hogy egyek belőle, már nem volt.:))
Ma (azaz szombaton) az "addig üsd a vasat, amíg meleg" szellemében tovább lapoztam elméleti szakácskönyvemben, s a Pörkölt hagymáskrumplival fantázianevű ételre bukkantam. (A gulyáslevesbe nem főztem el az összes húst, így a maradékkal muszáj volt valamit csinálnom, mégpedig lehetőleg gyorsan...) Minden előzetes várakozásom ellenére ez a kaja is egészen ehetőre sikeredett, habár különösen a pörkölt íze nem hasonlított egészen az otthon megszokottra.
Azon kívül, hogy úgy tűnik, magamtól is tudok ehetőt főzni, még egy tény döbbentett meg (ez már kevésbé kellemes): a főzés iszonyú sok időt vesz el... Ma is legalább két órán keresztül vacakoltam, míg mindent meghámoztam, felvágtam, megfőztem, odaégettem, felvakartam, kiöntöttem... Lehet, hogy a későbbiekben inkább maradok a fél óra alatt elkészülő készkajánál... S valószínűleg jobban megbecsülöm majd, amit otthon kapok.
2008. október 6., hétfő
Főzni tanulok...
Mint arról már itt beszámoltam, első próbálkozásom a főzéssel nem volt egészen problémamentes, de azóta a nadrágomra kifröccsent olajfoltokat már kimostam, szóval semmi vész. A hosszú hétvége kitűnő alkalmat kínált a következő lépések megtételére...
A Schloss Seehof meglátogatása után meghívtam Annát és Ewelinát, hogy kipróbáljuk a keresztmamám által ajánlott Chili con carne-t (Karolnak épp valami egyéb elfoglaltsága akadt). Én elvileg tudtam, hogy hogy kell csinálni, Anna pedig állította, hogy ő már látott egyszer ilyet élőben, így aztán nekiláttunk. Az eredmény itt látható, engem is meglepett. Bár lehet, hogy erre pont az igaz, hogy jobb volt az íze (egy kis utófűszerezés után), mint ahogy kinéz.:)
Másnap Annánál főztünk makarónit, bár ebben inkább a külső szemlélő szerepét játszottam. Viszont (talán épp ennek köszönhetően) ismét igen finomat ebédelhettünk, amiről azonban képet egyelőre nem tudok mutatni. Ebéd után nekiláttunk, hogy pudingot főzzünk, mert Karolnak aznap volt a születésnapja, ez azonban már nem ment olyan simán (talán pont azért, mert úgy gondoltam, hogy épp ideje passzív szemlélőből az események aktív alakítójává fejlődnöm...). Anna szerint a lábas sem volt alkalmas a célra, mindenesetre az első próbálkozásunk csúnyán odaégett, s hiába cukroztuk, az undorító íz megmaradt. A másodiknál már jobban vigyáztunk (s én is rájöttem, hogy talán jobb, ha hagyom a lányokat érvényesülni), így aztán végül készült valami, amit nyugodt szívvel vihettünk Karolnak (bár az igaz, hogy kicsit folyósabb lett, mint szerettük volna...). Karol azért így is nagyon meghatódott.:)
Vasárnap pedig Ewelinánál gyűltünk, ahol az ő javaslatára Pfannkuchen volt a menü, mondván, egy vasárnaphoz az illik. Én már itt gyanút fogtam, s ezért - sicher ist sicher - magammal vittem az itt beszerzett 800 grammos lencsefőzelék konzervemet, s gyanúm hamarosan be is igazolódott: a Pfannkuchen valójában nem más, mint a magyar palacsinta... Eleinte ugyan kicsit vonakodtak a lencsémtől, de aztán többnyire rájöttek, hogy anélkül éhen maradnak, így azért az is elfogyott. Én pedig végre valami főzelékfélét ettem. Persze ezt főzésnek nem igazán nevezném, hiszen a Linsen-Eintopf ugyanúgy működött, mint az otthoni melegítős konzervek, csupán kicsit nagyobb kiszerelésben. Viszont a chili con carne-ra nagyon büszke vagyok.:)
S remélem, folyt. köv.:)
A Schloss Seehof meglátogatása után meghívtam Annát és Ewelinát, hogy kipróbáljuk a keresztmamám által ajánlott Chili con carne-t (Karolnak épp valami egyéb elfoglaltsága akadt). Én elvileg tudtam, hogy hogy kell csinálni, Anna pedig állította, hogy ő már látott egyszer ilyet élőben, így aztán nekiláttunk. Az eredmény itt látható, engem is meglepett. Bár lehet, hogy erre pont az igaz, hogy jobb volt az íze (egy kis utófűszerezés után), mint ahogy kinéz.:)
Másnap Annánál főztünk makarónit, bár ebben inkább a külső szemlélő szerepét játszottam. Viszont (talán épp ennek köszönhetően) ismét igen finomat ebédelhettünk, amiről azonban képet egyelőre nem tudok mutatni. Ebéd után nekiláttunk, hogy pudingot főzzünk, mert Karolnak aznap volt a születésnapja, ez azonban már nem ment olyan simán (talán pont azért, mert úgy gondoltam, hogy épp ideje passzív szemlélőből az események aktív alakítójává fejlődnöm...). Anna szerint a lábas sem volt alkalmas a célra, mindenesetre az első próbálkozásunk csúnyán odaégett, s hiába cukroztuk, az undorító íz megmaradt. A másodiknál már jobban vigyáztunk (s én is rájöttem, hogy talán jobb, ha hagyom a lányokat érvényesülni), így aztán végül készült valami, amit nyugodt szívvel vihettünk Karolnak (bár az igaz, hogy kicsit folyósabb lett, mint szerettük volna...). Karol azért így is nagyon meghatódott.:)
Vasárnap pedig Ewelinánál gyűltünk, ahol az ő javaslatára Pfannkuchen volt a menü, mondván, egy vasárnaphoz az illik. Én már itt gyanút fogtam, s ezért - sicher ist sicher - magammal vittem az itt beszerzett 800 grammos lencsefőzelék konzervemet, s gyanúm hamarosan be is igazolódott: a Pfannkuchen valójában nem más, mint a magyar palacsinta... Eleinte ugyan kicsit vonakodtak a lencsémtől, de aztán többnyire rájöttek, hogy anélkül éhen maradnak, így azért az is elfogyott. Én pedig végre valami főzelékfélét ettem. Persze ezt főzésnek nem igazán nevezném, hiszen a Linsen-Eintopf ugyanúgy működött, mint az otthoni melegítős konzervek, csupán kicsit nagyobb kiszerelésben. Viszont a chili con carne-ra nagyon büszke vagyok.:)
S remélem, folyt. köv.:)
Az egykori Fürstbischof rezidenciái
Pénteken a Deutsche Einheit ünnepét ültük, ami nagyjából annyit jelentett, hogy minden bolt zárva volt, s munkaszüneti nap lévén nekünk sem kellett Kursra mennünk. Helyette ellátogattunk a Bamberg melletti Schloss Seehofhoz, a bambergi Fürstbischof egykori nyári rezidenciájához. Ugyan Bamberget a háború nem sújtotta, a kastélyt nem lőtték szét, nem bombázták le, nem rabolták ki, de azért mégiscsak lehasználódott. Csak az egyik szintet rekontsturálták, de az is 20 millió euróba került... Képzelhető, hogy mennyibe került a rezidencia felépítése a maga idejében... S ez csak a nyári szálláshelye volt a környék korabeli vallási és politikai elöljárójának. Megdöbbentett ez a gazdagság, ezzel valamiért otthon nem sűrűn találkozik az ember...
S ha már megdöbbentünk, másnap megnéztük a Neue Residenzet, a Fürstbischof egykori "normál" lakhelyét. Képek erről sajnos nem készültek, mert az akkuk minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmondták a szolgálatot, de összehasonlításul annyit mondhatok. A Schloss Seehofhoz képest még nagyobb, még monumentálisabb, még gazdagabban díszített építményről van szó. Itt is csak részeket rekonstruáltak, de abból többnyire felmérhettük, hogy hogy nézhetett ki a többi rész. Nem csodálom, hogy többekben felmerült akkoriban, hogy az Egyház talán kicsit eltávolodott a szegénység eszméjétől... S mindehhez még annyit, hogy a két rezidencia körülbelül 10 év különbséggel épült fel...
S ha már megdöbbentünk, másnap megnéztük a Neue Residenzet, a Fürstbischof egykori "normál" lakhelyét. Képek erről sajnos nem készültek, mert az akkuk minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmondták a szolgálatot, de összehasonlításul annyit mondhatok. A Schloss Seehofhoz képest még nagyobb, még monumentálisabb, még gazdagabban díszített építményről van szó. Itt is csak részeket rekonstruáltak, de abból többnyire felmérhettük, hogy hogy nézhetett ki a többi rész. Nem csodálom, hogy többekben felmerült akkoriban, hogy az Egyház talán kicsit eltávolodott a szegénység eszméjétől... S mindehhez még annyit, hogy a két rezidencia körülbelül 10 év különbséggel épült fel...
2008. október 4., szombat
Fränkische Schweiz
Múlt vasárnap a Fränkische Schweiz nevű tájegységre utaztunk. Hogy a nevét pontosan honnan kapta, azt nem tudtam meg, de a tájon végignézve elég egyértelművé vált... S azért frankisch, mert ez a terület, Észak-Bajorország (Bamberg, Nürnberg, Würzburg), a frankoké, sőt, a legszélsőségesebbeknek még szeparatista törekvéseik is vannak...
Mi először a pottensteini Teufelshöhlet (egyik leghíresebb itteni csepkőbarlang) látogattuk meg, ahol egy unott hangú pasas vezetett minket végig, aki kicsit sem igyekezett úgy tenni, mintha nem 3752-szer mondaná el ugyanazt... A barlang egyébként szép volt, bár azért az otthoni Aggteleki-csepkőbarlanggal nem versenyez.
A barlang után átmentünk Größweinsteinbe, ahol szabadidőt kaptunk. A várba 2 euróért bemehettünk volna, de mi inkább csak kívülről szemléltük. Utána egy túrát ígértek, de igazából csak séta volt, s erdőben alig mentünk, viszont az nagyon szép volt. A képek megtalálhatók a szokott helyen.
Vasárnap még egy említésre méltó dolog történt itt: a Landeswahlon a CSU történelmi vereséget szenvedett. A választásokat ugyan a szavazatok 43,4 százalékával megnyerte, de ez így is a legrosszabb eredménye 1962 óta... 2003-ban például még 60,7 %-on állt. Pedig a párt támogatására még maga Merkel asszony is körbejárta Bajorországot, így többek között Bambergben is fellépett, amit mi sem hagyhattunk ki. Elvégre elvileg ő a legbefolyásosabb nő a világon, legalábbis a Forbes szerint.
Mi először a pottensteini Teufelshöhlet (egyik leghíresebb itteni csepkőbarlang) látogattuk meg, ahol egy unott hangú pasas vezetett minket végig, aki kicsit sem igyekezett úgy tenni, mintha nem 3752-szer mondaná el ugyanazt... A barlang egyébként szép volt, bár azért az otthoni Aggteleki-csepkőbarlanggal nem versenyez.
A barlang után átmentünk Größweinsteinbe, ahol szabadidőt kaptunk. A várba 2 euróért bemehettünk volna, de mi inkább csak kívülről szemléltük. Utána egy túrát ígértek, de igazából csak séta volt, s erdőben alig mentünk, viszont az nagyon szép volt. A képek megtalálhatók a szokott helyen.
Vasárnap még egy említésre méltó dolog történt itt: a Landeswahlon a CSU történelmi vereséget szenvedett. A választásokat ugyan a szavazatok 43,4 százalékával megnyerte, de ez így is a legrosszabb eredménye 1962 óta... 2003-ban például még 60,7 %-on állt. Pedig a párt támogatására még maga Merkel asszony is körbejárta Bajorországot, így többek között Bambergben is fellépett, amit mi sem hagyhattunk ki. Elvégre elvileg ő a legbefolyásosabb nő a világon, legalábbis a Forbes szerint.
Így nézett ki, amikor én láttam (szeptember 26.):
2008. október 2., csütörtök
interkulturelles Fest
Olvastam Eszter blogját, ő valamivel gyakrabban írogat... Talán ebben a bejegyzésben átfedések is lesznek, ugyanis - ahogy már mondtam - többek között pont vele készítettünk igazi magyar gulyás levest az ún. interkulturelles Festre. A szombaton tartott városi rendezvény helyszíne a főtér volt, ahol mindenféle kapcsolódó csoportosulás, egyesület saját sátorral jelenhetett meg. A török-német Verein és a kínai iskola mellett mi, Austauschstudentek a bambergi egyetemet képviseltük. A legtöbb sátorban a kulináris dolgokra helyezték a hangsúly, ami mellett persze azért mindenféle Infoblattot is lehetett találni. Közben pedig a főtér közepén felállított színpadon egymást váltogatták a különböző kultúrákból érkezett előadók. A kínai kisgyerekek énekét ugyan nem sokan hallgatták, de például a három hastáncosnő műsorára megtelt a nézőtér.:)
Mi délelőtt egy itteni magyar lakásán készítettük el a gulyást. Szépen mindent bevásároltunk, meghámoztunk, felvágtunk, megfőztünk, csak valahogy az íz maradt ki... Sebaj, Balázs gyorsan lefutott egy helyi boltba, s hozott gulyásport, ami itt kb. minden élelmiszerüzletben kapható, s azzal együtt egészen pompás lett a főztünk. Én személy szerint kettőtől hatig voltam kint az ünnepen, ahol a magyar gulyás leves mellett lengyel pierogit (palacsintaszerű, de hagymást töltelékkel), szlovák haluskyt (ez nem volt a kedvencem, nokedli káposztával...), francia nemtommit (tulajdonképpen ugyanolyan palacsinta, mint itthon), olasz tiramisut (:)), ukrán almássütit, ír Kartoffelkuchent (na igen, az ír nevére már nem emlékszem, asszem az egyik képen rajta van), ja, és amerikai "freedom cake"-et árultam. Egy tál kaja (amit többféléből is össze lehetett válogatni) 2 eurót kóstált, a bevételből állítólag egyszer majd közösen csinálunk valamit. A gulyás egyébként mind elfogyott.:)
Néhány kép az eseményről
Mi délelőtt egy itteni magyar lakásán készítettük el a gulyást. Szépen mindent bevásároltunk, meghámoztunk, felvágtunk, megfőztünk, csak valahogy az íz maradt ki... Sebaj, Balázs gyorsan lefutott egy helyi boltba, s hozott gulyásport, ami itt kb. minden élelmiszerüzletben kapható, s azzal együtt egészen pompás lett a főztünk. Én személy szerint kettőtől hatig voltam kint az ünnepen, ahol a magyar gulyás leves mellett lengyel pierogit (palacsintaszerű, de hagymást töltelékkel), szlovák haluskyt (ez nem volt a kedvencem, nokedli káposztával...), francia nemtommit (tulajdonképpen ugyanolyan palacsinta, mint itthon), olasz tiramisut (:)), ukrán almássütit, ír Kartoffelkuchent (na igen, az ír nevére már nem emlékszem, asszem az egyik képen rajta van), ja, és amerikai "freedom cake"-et árultam. Egy tál kaja (amit többféléből is össze lehetett válogatni) 2 eurót kóstált, a bevételből állítólag egyszer majd közösen csinálunk valamit. A gulyás egyébként mind elfogyott.:)
Néhány kép az eseményről
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
